Ákossal nagyon hasonló, és nagyon különböző is a zenei ízlésünk. Valamikor a nyár elején fogalmazódott meg az ötlet (úgy rémlik neki), hogy a soron következő kiadványainkat adjuk ki közös csomagban (amint fizikai megjelenésről beszélünk, ez a csúnya idegen szóval a splitet jelenti majd). Erre hevesen elkezdtem bólogatni (úgy rémlik én), és nekiugrottam, hogy befejezzem az anyagot, amin akkor dolgoztam. Ez volt az Űrkert, ami viszont már nagyon előrehaladott állapotban volt Ákoséhoz képest, így az kijött egymagában, és alig egy hónap alatt megcsináltam a Nanoverzumot.
A cél eleve az volt, hogy az egész lemez csak szintetizárorra épüljön, semmiképp nem terveztem rá más hangszert. Az Űrkerttel elmentem egy olyan fémes irányba, ami után ez szükséges volt, hiszen a Nagaarum nem metálzenekar elsősorban. Úgy érzem, hogy az egyensúly most állt helyre.
A Nanoverzum konceptlemez, csak épp szövege nincs. A számcímek beszédesek, szolgáljanak mindenféle magyarázkodás helyett!
Tulajdonképpen inspirált Ákos is, mivel az Űrkert megjelenése után hallottam egyben az egész anyagát. Elnézést. Mikor meghallottam Ákos anyagát, akkor találtam ki, hogy amennyiben ő az Univerzum megteremtéséről ír, akkor én egy személyes, belső Világegyetemet fogok előadni, ahogy megéli egy kicsi egyed. Ez nem feltétlen ember. Ez egy kis lény, a földi lét kis darabja. A lényeg az, hogy egyedi, tehát objektum. Amit Ön, kedves hallgató kihall, az pedig szubjektum lesz. Sok szerencsét a Nanoverzum felfedezéséhez!